Szerepjáték

Hát ez lenne a nagy helység ^^ Akármit ide lehet képzelni sportautó, lézerfegyver és társaik kivételével. Kezdés előtt a szabályokat tessék elolvasni

Neji írta:

Akkor én
öhm
''Besétálok Ichiraku ramenjebe és eszek egy rament, majd hazafelé menet egy ember követett, majd miután egy sarokkal távolabb értem csapdába csaltam amint kiért a sarokra egy bandita volt az aki egy kunait szorongatott a kezében, majd rámtámadt,
elugrottam, és gyorsan körülnéztem hogy nincs e másik ellenfél ''Byakuugan,, az ellenfél chakrája kis mennyiségü volt ezért öszpontosítottam a tenketsujára. Az ellenfél urja támadott, egy gyors mozdulattal hárítottam és a hasához tettem a kezem ''Jyuuken,, az ellenfél hátraesett a földre és lebénult, majd miután odaáltam fölé egy pukkanás történt
- ez egy klon volt?- nem volt valami ügyes

Akor azt hiszem itt egy újabb kalandom emberek próbáljátok ki én már jácottam iyleket ti is irjatok egy egy kalandot:: öhm öhm nos

Mivel a csapatomból Lee és tenten is küldetésen van ezért kimegyek egy kicsit edzeni valamelyik geninnel:: nos ahogy a faluban keresgetek ráakadok Kibára.
- Kiba nincs kedved edzeni egy kicsit? -
- Most nem érek rá Kurenai-senseiel megyünk küldetésre
Ezután kimentem a faulbol és elkezdtem dobálni shuriekeneket a kijelött célokra, majd az egyik dobásnál a shurikent valami eltérítette (egy másik shuriken) --Byakuugan--
Az támadó egy közeli bokorban rejötözött
- Bújj elő, megtaláltalak - mondtam miközben háttal áltam neki
Elöugrott és szélsebesen felém dobott egy kunait, gyorsan elugrottam de késön vettem észre, hogy egy robbanó tapasz( vagy mi ez a fordítása) volt rajta, a robbanás az egyik közelö fához repített. De feláltam és vártam a következő lépésére. A hátam mögé került és lecsapott a Katanájával (ha vki nem tudja japán kard, ált szamurájok használták hosszú penge) de gyorsan hárítottam egy kunai-al, aztán egy két ütéssel földre terítettem de ez egy klon volt.... folytatódik

A támadó ujra előbujt majd egy gyors mozdulattal csinált 4 vízklónt, akik rögötn rámtámadtak, --Kaiten-- a klonok egytöl egyig eltüntek ám a támadó még mindig rejtözött. Elöbujt majd felém rohant villámgyorsan -- Suiton: Suirou no jutsu-- A támadás bezárt egy vízbörtönbe ami olyan sűrű volt hogy megse tudtam mozdulni, hirtelen észrevette a földre rejtett róbbanó tapaszomat és rögtön elugrott, kiszabadultam a vízbörtönböl és énis elugrottam, majd gyors léptekkel az ellenfél elé kerültem, és elkedztem támadni a tenketsujára összpontosítottam, nem volt elég gyors ahhoz hogy elugorjon, majd egy gyors ütés után elgáncsoltam és ellöktem. Nagy nehezen felállt és elkezdett futni a fák közé.
-Ne olyan hevesen- mondtam és utána ugrottam
Majd minden erömet ebbe a támadásba sűrítettem : Hakke Rokujuuyonshou
az ütésem elöl ne mtudott kitérni így a fölre esett és nem kelt fel..
Ezzel véget ért a támadó kis akciója, de sajnos nem ismertem a nevét.... Nem is bánom, nagyon gyenge volt

Épp Tsunade-samától (<-- jó az úgy? ^^ ) jöttem kifelé. Most kaptam új küldetést; el kell mennem a Föld Országába egy nagyon ritka gyógynövényért, ami csak ott terem meg. Fontos, hogy legyen belőle itthon is, mert ez az egetlen gyógynövény egy bizonyos fertőzésre, ami mostanában szedi áldozatait Suna-ban és egyre terjed. A küldetés így első hallásra nem tűnt nehéznek, de jobban átgondolva rájöttem, hogy igenis az, hiszen Iwa nagyon messze van, és nem épp veszélytelen az út odáig. De szerencsére válaszhatok magam mellé egy társat, aki majd elkísér az úton.
Elkezdtem gondolkodni, hogy ki van még a faluban, aki ráér, és van ideje csatlakozni a küldetésembe. Legelőször Naruto jutott az eszembe, de nem volt kedvem egész úton őt hallgatni. Aztán eszembe jutott még Lee, Shikamaru, Tenten és Ino. De ők mind küldetésen voltak. Ahogy tovább gondolkoztam, lassan elértem a falu határát és az edzőpálya (vagy nem tudom hogy hívják...) felé közeledtem.
Ahogy odaértem, megláttam Nejit és egy másik alakot, aki a földön feküdt. Odarohantam hozzájuk és megkérdeztem hogy;
-Ki ez Neji?
Mert még sosem láttam ezelőtt a földön fekvő ninját. Aztán szinte rögtön megfordult a fejemben, hogy Neji talán ráér, és majd el tud velem jönni a Föld Országába...de majd később rákérdezek...

-Nos ez nem tudom ki a fejvédöje sincs rajta lehet egy bandita, hozzám se tudott érni szoval miben segithetek?
Sakura elmesélte a küldetést és felkrét engem hogy nem-e segiteném öt mert hátha valaki esetleg megtámadna minket
-Mivel épp nincs semmi küldetésem elkísérhetlek
Ezzel elindultak abba az irányba amerre Tsunade küldött minket. Hamarosan elkezdtünk gyanakodni hogy valaki esetleg üldöz minket.
-Sakura te nem érzed ugy, hogy valaki követne minket? - kérdeztem
-De, egy ideje már nekem is feltünt valami - mondta Sakura
-- Byakuugan-- körülnéztem, de nem láttam semmit, egyenlöre ennyi ugy tünik most nincs senki a közelben....

Úgy gondoltuk, hogy a főútvonalon igaz hosszabb az út, de jóval biztonságosabb mint az érdőn átvágva.
Már vagy fél órája kínos csend volt...még szinte sosem voltam Nejivel küldetésen, de próbáltam felhozni valami értelmes beszédtémát.
-Öööömmm...gyakran edzel arrafelé?
Hát a beszédtéma megvolt...de nem biztos hogy egy értelmes...
-Igen, elég gyakran.
Kaptam meg a válaszomat. Aztán elismerően bólogatni kezdtem, de nagyjából úgy festhettem mint egy idióta.
~Mégis ki az aki 2 percig bólogat ha kap egy választ?!~
Költői kérdés volt...hát én vagyok az. Ezen még elgondolkodtam volna egy ideig, ha éppen nem vetődött volna felém egy hatalmas és félelmetes mókus... Nem tudom mit akart, de a vállamra ugrott és elkezdett matatni a hajamban, én meg természetesen kapálózni és sikítani kezdtem.

-Sakura nyugodj meg - mondtam miközben kiszedtem a mókust és utjára engedtem, ezzel már sejtettem, hogy valaki tényleg követ minket de jól rejit el magát...
-Induljunk tovább, hogy még sötét elött odaérjünk - javasoltam és Sakura bólogatott
Majd elindultunk az úton, egyre sötétebb lett és úgy éreztem, hogy körbe- körbe megyünk, talán az ellenség egy genjutsuba fogott be minket
- Sakura vigyázz ez egy genjutsu - de Sakura hirtelen eltünt mellölem és megálltam
--Byakuugan-- sehol se láttam, viszont megláttam felém közeledni Hinatát
- Hinata mit keresel itt? hogy tévedtél ide? - kérdeztem gyanakvóan
Hinata nem válaszolt helyette felém rohant és megütött szélsebesen az ütése erősebb volt mint akit eddig ismertem, ez már biztos egy genjutsu volt, nem volt mit tenni muszáj megküzdenem vele, remélem Sakura jol van.

A mókus hamar eltűnt a vállamról, de utána senkit nem láttam sehol. Mintha még hallottam volna Neji hangját, de aztán az is megszűnt. Tulajdonképpen semmit nem láttam, csak egy pöttömke ajtót egy folyosó végén, ahol álltam. Fogalmam sem volt hogy hogy került oda, de ott volt.
Mivel másfelé nem tudtam menni, elindultam az ajtó felé. Meglepően ez az ajtó nem maradt ugyanott, nem távolodott, nem kezdett el zsugorodni, mint általában az ilyen folyosó végén lévő ajtók... Minden gond nélkül elértem az ajtót és kinyitottam. De amikor benéztem rajta, nem volt ott semmi. Gondoltam akkor belépek, és el is indultam, de ahogy átléptem rajta, pillanatok alatt azon kaptam magam hogy csurom víz vagyok, mert egy tavacska közepén ücsörögtem.
~Genjutsu? De mi értelme volt az egésznek?
Mert tényleg nem volt semmi értelme. A tó már a valósághoz tartozott, vagyis a genjutsu csak arra volt jó, hogy elcsaljon Nejitől. Ami sikerült is. Fogalmam sem volt hogy hol vagyok. Kikászálódtam a tóból és körbenéztem. Sehol nem láttam semmit, de még csak hangokat sem hallottam. Valószinűleg nagyon messze lehettünk már egymástól. Mit meg nem adtam volna most egy Byakuuganért... de mivel úgysem kaphattam meg, maradt a kiabálás...
-NEJIII!!!!!!!

Ujabb ütések kaptak el, ez a Hinata nagyon erős volt, de soha nem adom fel, odaugrottam a háta mögé és kigáncsoltam majd ellöktem, de ö györsan felugrott és ismét támadott, --Kaiten-- szerencsére pont a legjobbkor ugrott a közelembe hiszen a lökés teljesen elkábította... Majd leültem a földre és elkezdtem tanakodni, hogyan kéne kiszabadulni... Semmi se jutott az eszembe sajnos, csupán remélni mertem, hogy Sakura kint megvédi magát, vagy talán ö is egy genjutsu áldozata lett, mindeesetre a használója nem sok ideig tud fogva tartani az ő chakrája sem állandó, közben Hinata felállt és halkan a hátam mögé osont. De hirtelen megfordultam és egy hatalmas mennyiségü chakrát összegyüjtöttem a tenyereimbe --Jyuuken-- majd körübelül Hinata 15 métert repült egyenesen hátrafelé.
- Talán megfeledkeztél a Byakuuganomrol, hátrafelé is látok -mondtam majd ismét leültem remélvén, hogy már nem kel fel hiszen már nincs sok erőm.

Mivel elsőre nem kaptam választ, még egy ideig kiabáltam tovább, de aztán feladtam. Ki tudja milyen messze lehettem azóta Nejitől?! Inkább felmásztam azon a kis sziklán, amiről beleestem a vízbe. Talán ha megyek egyenesen visszafelé, akkor ugyanoda jutok, ahol az előbb voltunk. El is indultam, de 20 perc gyaloglás után sem láttam semmit sehol, csak fákat meg bokrokat.
~Ez azért már mégiscsak sok...ki lehet olyen gyáva, hogy genjutsuval csal el minket egymástól? És egyáltalán m...
Hirtelen hallottam valamit. Reccsenéseket és susogásokat...mintha valaki lépkedett volna nem messze tőlem az erdőben. Csak remélni mertem hogy Neji az, de mi van ha mégsem én meg elkezdek kiabálni? És ha mégis, én meg nem kiabálok és ő nem vesz észre? Ahogy ezen gondolkoztam, a hangok egyre közeledtek, mígnem megláttam magam előtt valakit. Egy elég idős bácsinak tűnt, és úgy látszott hogy gombákat szed, mert a kezében egy kosarat tartott, tele gombákkal.
-Jó napot!
Köszöntem neki. Nem tűnt túl veszélyesnek, de lehet hogy ez is csak genjutsu volt... Az öreg bólintott egyet, amit én visszaköszönésnek vettem.
-Jól ismeri az erdőt?
Kérdeztem meg tőle, hátha tud nekem segíteni. Az öreg megint bólintott. Lehet hogy néma? Vagy nem akar megszólalni?
-És nem látott valahol a közelben egy fiút? Konohai fejpánttal?
Kérdeztem és rámutattam az én fejpántomra, arra az esetre ha az öreg nem értené. De ő csak megrázta a fejét.
-Értem...akkor segítene nekem megkeresni őt?
Az öreg újra bólintott és elindult arrafelé, ahonnan jött. Ezen kicsit csodálkoztam, hiszen azt se mondtam meg, hogy nagyjából merre vesztettük el egymást. De azért utána indultam. Hamarosan elértünk egy tisztásra és az öreg megállt, majd legnagyobb meglepetésemre megszólalt.
-Ez az erdő közepe. Amikor beértetek merrefelé tartottatok?
Gondolkozni kezdtem...merrefelé is? Talán észak...vagy kelet...
-Nagyjából észak-kelet felé azt hiszem.
Hiszen Iwa Konohától észak-keletre volt. Az öreg körbenézett, aztán fordult párat és elindult. Én mentem utána, mert úgy látszott hogy nem akar megvárni. Fura öreg ember volt, de pillanatnyilag ő volt az egyetlen segítségem.

Hirtelen visszatértem a valóságba és körülnéztem, hátha Sakura a közelben van, de még elötte --Byakuugan-- az ellenség egy fa tövében ücsörgött miközben kettő felém közeledett összesen 4en voltak. Mivel már nem volt sok erőm megpróbáltam elfutni és hátha megtalálom Sakurát ö tudna segíteni, mibe keveredtünk vajon, egyáltalán az ellnség tudja mit keresünk, ha igen miért olyna fontos nekik... A Byakuuganommal elkezdtem keresni Sakurát hirtelen meg is láttam tőlem nem is olyan nagyon messze. De volt vele valaki más is ha ellenség akkor lesből megtámadom, először nem fedem fel a kilétem, biztonság kedvéért egy kunait elővettem. Az erdőben még több kidőlt fa árkok voltak ami megnehezítette a feladatom, ezért még óvatosabban kellett mennem. Az ellenségeim még mindig üldöztek... Valahogyan le kellett ráznom őket mielőtt még Sakurához érek

Miután sikerült elérnem hogy Sakura kövessen, egyenesen arrafelé mentem, ahol szét lettek választva, mert ott volt felállítva a csapdám. De ahogy közeledtünk, túl nagy volt a csönd. Ami vagy azt jelentette, hogy az álninják ilyen könnyedén leverték a fiút, vagy ő verte le őket, vagy a fiú elmenekült... Az utóbbinak nem örültem volna, mert akkor lőttek a tervemnek. Vagy legalábbis a felének. A lányt még így is bele lehetett vezetni a csapdába. Aztán meg majdcsak lesz valahogy.
Megálltam és bevártam Sakurát. Elvileg itt kellett volna hogy legyen a társa is, vagy legalább valami jel, ami arra utalhatna hogy itt volt, de semmit nem láttam. És valamiért olyan érzésem is volt hogy követnek minket egy ideje. Ebből még jól is kijöhetek, mert Sakura pillanatnyilag abban a hiszemben volt, hogy segítőkész, gombaszedő öregember vagyok. Összeszedni ennyi gombát itt, ahol alig nő gomba, nem volt valami könnyű, de csak sikerült. És ha én meggyőztem Sakurát, ő meggyőzheti a társát, ha ő lenne az aki követett minket. Sakura körbenézett.
-Azt hiszem itt vesztettük el egymást...
Mondta, aztán még nézelődött tovább.
-De Neji már biztos elment.
Egyre jobban éreztem, hogy valaki közeledik, de akárhogy néztem, még senkit nem láttam. Egyenlőre az egyetlen támaszom a transzformáció jutsum volt. Még jó hogy nem oldottam fel korábban.

Hiába nézelődtem, semmi jelét nem láttam Nejinek. De amikor legugoltam, megláttam valamit az egyik közeli fa másik oldalán. Gyorsan odamentem. Majd elállt a lélegzetem is, amikor megláttam hogy Hinata van ott.
~Mit keres ő itt?
Megráztam Hinatát, de aztán rájöttem valamire. Hinata nem is volt a faluban. Ino-val és Tenten-nel voltak valami küldetésen, talán a Víz Országában.
~Akkor ez mégsem lehet Hinata...ha már visszaértek volna, akkor tudnánk róluk a faluban. Ha pedig éppen úton lennének, akkor nem erre jönnének, hiszen miért kerülnének ilyen hatalmasat?
Ahogy ezen gondolkoztam, észrevettem hogy a kísérőm kezd nyugtalanná válni. Időről időre hátrafelé nézegetett. Lehet hogy fél valamitől? Felálltam ettől az álHinatától és elindultam az öreg felé.
-Idegesnek látszik...talán nem biztonságos az erdőnek ez a része?
Kérdeztem. De úgy tűnt az öreg nem vette észre hogy szóltam neki, mert csak bámult hátrafelé.
-Hahó!
Közelebb léptem hozzá és megfogtam a karját. Erre már észrevett, és felém fordult.
-N-nem...
Na ennyitől nem tudtam hogy örüljek-e vagy ne, mert nem tudtam hogy a nemet arra értette, hogy nem biztonságos, vagy pedig ara hogy nem jól mondom, és igenis biztonságos.
-Akkor...akkor most biztonságos vagy nem?
Kérdeztem rá mégegyszer.
-Az.
Ezektől a rövid válaszoktól legszivesebben a falra másztam volna, de legalább mostmár azt hiszem értettem a célzást. De azt még mindig nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Neji sehol nem volt, viszont találtam egy ál Hinatát. Az öregember pedig...fogalmam sem volt hogy mi baja lehet. Egyre csak hátrafelé nézelődik. Arrébb mentem, oda ahol az előbb nézelődtem és leültem egy farönkre gondolkozni. De aztán megláttam valamit az erdőben. Mintha valaki az egyik bokor mögül átbújt volna a másik mögé. Így első látásra ismerősnek tűnt...lehet hogy Neji volt?
Továbbra is bámultam a bokrot, hátha újra meglátom az illetőt és felismerem hogy Neji az, vagy nem. De nem láttam semmi mozgást. Legalábbis onnan nem. A másik irányból viszont valami felénk futott. Ninjának látszott, és abban biztos voltam hogy nem ismerem. Mire észbekaptam és felálltam, a ninja már az öregtől pár lépésre volt, és már szinte vártam hogy mikor esik össze, de helyette a ninja borult a földre...
~Mi a.....
A bácsi megölte a ninját? Egyáltalán mivel? De még mielőtt bármit kérdezhettem vagy csinálhatam volna, újra mozgolódást hallottam.

off: huh sakura ezt jol megírtad már nem nagyon értem ki kivel van kik ezek a ninják? dei bérelte fel őket? vagy cska ránk hajtanak, na mind

on: Egyre közeledtem Sakurához és a rejtélyes alakhoz, de a hátam mögött még mindig nem tüntek el az üldözőim, az egyik fára dobtam egy róbbanó tapaszt, majd gyorsan elbújtam. Az ellenség úgy tünik belesétált a csapdába és felrobbantak. Odaugrottam és körülnéztem már sehol se voltak, lehet a fák maguk alá temették a holttesteket. Nyugodtan továbbindultam, már nincs messze Sakura.
De hirtelen valami feltűnt a hátam mögött. Ezek voltak előbb is, ez most egy újabb genjutsu? vagy cask klonok voltak előbb? mindenesetre ezúttal kiderítem.
Megálltam és az egyik fa tövében helyezkedtem el -- Bunshin no jutsu-- (ezt csak mondom tudja minden ninja egyik alap jutsu szoval ő is tudja) a klonom kiállt az egyik fára míg én elrejtőztem alatta. Ahogy közeledtek elkezdtem őket vizsgálni, milyen nagy a chakrájuk, melyik országból vannak. Amint megláttak "engem,, az egyik elugrott és mögém került, majd lefogott, a másik odaugrott és belém döfött. Miután észrevették, hogy ez egy klón, már előugrottam és az egyiknek kirúgtam a lábát és a másikra löktem.
A csapatmunkájuk elég jó lehet, ugy hogy nem szabad eltűnniük a szemem elől, szerencsére nem ismerik a Kekkei Genkaiomat. A fejpántjukból itélve a Rock Countryból jöttek...

*Lehet hogy ő is csak gombár szedett...XD Na de már halott *

A fura ninja után gondoltam, már lőttek az álcámnak. Vagy ha még nem is, akkor majd most.
-Arrébb állnál? Oda!
Mutattam a kis tisztás közepe felé. A lány oda is állt, biztosan azt hitte, hogy ez a biztonsága érdekében van.
*Nagyszerű...hmm
Körülötte a földből sok-sok pók és hernyó mászott elő, természetesen az én agyag pókjaim és hernyóim. Amíg ő velük volt elfoglalva, addig én feloldottam a jutsut (a transzformáció jutsut) és a táskámba nyúltam egy újabb adag agyagért. Kellett egy madár, arra az esetre ha valami nem úgy jön össze ahogy szeretném. Közben a pókok és a hernyók teljesen bekerítették Sakurát, de ez még csak 'védekező státusz' volt, még nem akartam őket felrobbantani.
Valamivel arrébb az erdőben, úgy tűnt zsong az élet, mindenféle hangok szűrőttek onnan. De közben már Sakura is kiabálni kezdett mögöttem. Kezdett egyre érdekesebb lenni. Mostmár csak arra kell figyelnem, hogy Neji is Sakura közelében legyen, és akkor készen is vagyok. De ha valamit nem veszek észre, akkor mindketten megúszhatják, ami nem tenne jót a küldetésem sikerének.

//Jóvanna, túl magas volt az adrenalin szintem XD//

Az első néhány bogár után még fel se fogtam, hogy mi történik. De aztán jött mégtöbb és mégtöbb...
~Mi a franc ez a sok izééééééé?!?!?!!?!?!?!?!
És a hernyók meg a pókok csak egyre gyűltek, egyre többen voltak. De mintha ez nem lett volna elég, mire ránéztem, az öregember már nem is volt ott...helyette inkább...
-Akatsuki...
Suttogtam magamnak.
~Miért akarná az Akatsuki megakadályozni, hogy beszerezzünk egy gyógynövényt? Mi ez az egész?!
Lassan már annyian voltak körülöttem az agyagbogarak, hogy már alig láttam ki közülük. Kiabálni és sikítozni kezdtem, hátha Neji a közelben van és meghallja. Aztán elővettem egy kunait és megpróbáltam 'lyukat ütni' a bogárfalon, de ahol párat arrébb tudtam lökni, jött a helyére több. Hamar abbahagytam, mert rájöttem hogy nem sok értelme van lökdösni őket. Inkább másik kiutat próbáltam keresni.
~Vajon Naruto hogyan jutna ki ilyen helyzetből.........Hát persze, Naruto...
Eszembe jutottak az árnyékklónok. Ha csinálok vagy kettőt, akkor egymásra állhatnánk és kijuthatnék. Ez a bogárfal még nem olyan szörnyen magas.
--Kagebunshin no jutsu-- (Maradunk akkor a japán nevüknél, igaz? ^^)
Sikerült is két klónt létrehoznom. Az egyik felállt a másik vállára, már csak nekem kellett az övére felmásznom. De ez bonyolultabb volt mint gondoltam. Lendületből nem volt elég helyem felugrani, mert annyi helyet nem hagytak nekünk a bogarak. A 'falba' sem tudtam támaszkodni, úgyhogy elkezdtem azon ügyeskedni, hogy felhuzatom magam a klónnal.

Picivel arrébb, az erdő szélén vártam...hogy jelre, vagy Deidarára, azt nem tudom. A küldetésünk elég egyszerű volt; elkapni és túszként hazavinni a két genint. (Ez jó küldinek? Mert ha nem, akkor majd átírom, csak szóljatok ^^ ) Ezért megbeszéltük hogy én itt maradok és csak akkor megyek be az erdőbe, ha valami gubanc van. De ahogy a társamat ismerem, még akkor sem küld jelet ha nagyon nagy gubanc van. Esetleg majd csak akkor, ha már a küldetés sikere is veszélyben van...
~Vagy talán még akkor se? Mi van ha a küldetés megbukik, csak mert nem bírt nekem szólni? Majd hallgathatok, hogy egy ilyen egyszerű feladatot se lehet ránk bízni...Na nem, azt inkább kihagynám...
Elindultam a kis tisztás felé, ahova megbeszéltük. Legalább 20 perc séta volt még innen, de nem is azért mentem, hogy majd most én mindenkit elintézek ott. Nem, csak egész egszerűen odamegyek, és még csak be se avatkozok. Majd csak akkor, ha látom hogy gubanc van. És most még elég csend volt...egy hang sem jött a megbeszélt hely felől, úgyhogy még ráértem.

Sakura egy kicsit még várnod kell
A harc kezdeténél nem számítottam nehéz ellenfelekre, de 2-en voltak ez már nemjó jel, egyszerre csak az egyikkel tudok foglalkozni a másiakt addig lehetöleg le kell fognom, de hogy? Már nem maradt sok erőm (és chakrám) ezért minden erőmet az első néhány támadásnál kell bevetnem, ha csak nem először megtudom mit tudnak és csak azután támadok. Az egyik felfutott a fára, míg a másik felém futott. Megvártam a megfelelő pillanatot és szélsebesen az előttem lévőhöz ugrottam amitől ő megzavarodott, egy kicsi erővel megütöttem, majd a háta mögé szökkentem és két erősebb ütéssel ellöktem a fán futó társára aki próbálta elkapni de én egy róbbanó kunait dobtam arra a fára ahol állt, még mielőtt odért volna ő rögötn hárította egy másik kunai-al és rögötn dobott rám néhyán shurikent -- Kaiten -- ennél több kell ahhoz, hogy legyőzzenek, begyűjtöttem a shurikeneket és elraktam. Ismét talpon voltak, az egyik kézjelekkel folytatta --Kirigakure no jutsu-- köd lepte el az erdőt és már nem láttam őket, szerencsére itt volt a Byakuuganom. Bár már mesteri szinten használom még nem tökéletes, éppenhogy láttam, hol vannak, az egyik a hátma mögé került és megpróbált megütni, míg észrevettem a társa a fákra akasztgat valamit, talán csapdák voltak, a társa lehet arra akar terelni, biztos robbanó tapaszok, vagy valami ilyesmi, nem adtam meg nekik ezt az örömöt. Az előttem lévő nagyon gyors volt, de ki tudtam kerülni az ütéseket, ám így nem folytathattam hiszen a csapdák felé tereltek, --Jyuuken-- az ellenfelet először oldalról támadtam meg, amitől egy kicsit összezavarodott majd ezt kihasználva vállon majd hasba vágtam, és a végén ellöktem miközben hátrafelé zuhant odaugrottam egy utolsó ütéssel a másik irányba taszítottam a csapdák felé, mostmár jó volt a felállás a köd kezdett oszladozni, úgy látszik ő tartotta fenn de most már nincs hozzá ereje

Jónéhány esés után már félig-meddig sikerült felmásznom az első klónom hátára. Szegényen most egyszerre ketten is tapostunk, remélem kibírja még egy darabig. Egy kis helyezkedés és ügyeskedés meg is tette a hatását, már a fenti klón vállán térdeltem, és szép lassan felálltam. Így kapaszkodás nélkül elég nehéz volt...legalábbis nekem. Szerencsétlenkedésem közben a bogárfal magasabb lett, úgyhogy még így sem láttam ki mögüle, de innen egy nagyobbacska ugrással már ki tudtam jutni. Már épp elrugaszkodtam és elértem a tetejét, amikor beleütköztem valamibe, és a klónjaimmal együtt viszsaestem a földre. A két klón eltűnt én meg felnéztem, és láttam hogy valami a nyílás felé került. Szárnycsapásokat hallottam, úgyhogy valószinűleg egy madár repült fölé. Biztosan ugyanolyan agyagból készült madár, mint amilyenek ezek a bogarak voltak.
~Francba...ha csak egy kicsivel hamarabb másztam volna fel!...
Nagyon mérges lettem. Úgy tűnt nem maradt más lehetőség, csak lyukat ütni a pókok között. Öszeszedtem minden erőmet és egy hatalmasat ütöttem a 'falba'. Úgy tűnt ez működött, mert a bogarak szétszóródtak, így én gyorsan ki is ugrottam közülük. Ez látszólag meglepte az Akatsukist, de a meglepődése gyorsan eltűnt és látszott rajta hogy újra készül valamire.

Én éppen egy hegyen voltam amikor látom hogy füst van az erdőben.Gondoltam hogy le megyek.amikor ott voltam láttam hogy neji is ott volt és még pár ninja.De nem akartam oda menni úgyhogy elkerültem és mentem tovább amikor meglátom sakurát gyorsan elbújtam egy bokor mögé.

Épphogy sikerült megakadályozni hogy a lány kijusson felül, erre meg alul tör magának utat...
~Miért pont most, hmm?! Nem bírtad volna feladni és nyugton maradni?...
Ez enyhén idegesítő volt. De nem hagyhattam neki több időt, még a végén kitalál valami újabb sajátos kis akciót amivel az én akciómnak árt. A madaram pillanatok alatt előtte termett és elkapta a lábával.
-Innen szabadulj ki, hmm!
A madár a magasba emelkedett és fent elkezdett lassan körözni. (*Na azért nem körhinta módjára Még a végén szegény Sakura elszédül *) Mostmár remélhetőleg ismét csak a másik geninre kell figyelnem, aki még valahol az erdőben 'ügyeskedik'.

off: sasuke ha be akarsz kapcsolódni adok egy tippet ha elfogadod akkro jo ha nem akkro nem, próbálj bőbeszédübb hszeket irni, pl épp egy küldetésről jöttél és edés közben elgondolkodtál aztán észrevettél elrejtöztél de láttad hogy elboldogulok és továbbáltál, stb

on:
A 2 ninja ismét támadott, de ezúttal mindketten egyenes irányban jöttek, ez megkönnyítette a dolgom, lehunytam a szemem, majd mikor közel értek túlságosan elbízták magukat -- Kaiten -- erre nem számítottak, de mikor földet értek észrevettem ezek kawarimik voltak. Hirtelen valami belémhasított az egyik ninja hátbavágott és amíg repültem a másik a levegőben elkapott és földhöz vágott, ettől egy pillanatra elvesztettem az eszméletem, úgy éreztem már nincs erőm, se kedvem harcolni, de ezeket le kellett győznöm, ki tudja ha tújutnak rajtam lehet elkapják Sakurát is...
Gyorsan felálltam és védekező pozíciót vettem fel, a ninják nem hagyták abba a támadást együttes erővel probáltak legyőzni, de csalódást kellett okoznom, mert egy ütésük sem ért célba helyette több kárt okoztam nekik, mint amennyit ők gondoltak, rájöttek, hogy így nem lesz jó, vagy bevetik a legerősebb fegyverüket akármi is az, vagy elfutnak, úgy tünt, hogy nem adják fel....Még mielőtt észbe kaptak volna én indítottam villámgyors támadást és az egyik mögé kerültem ezúttal már nincs kegyelem, megpróbáltam a tenketsuját célozni de már nem maradt sok erőm így csak kis mennyiségű chakrát küldök neki, nehogy a végén ne maradjon nekem.

ismét off: ugy gondolom Dani, mivel te vagy naruto nem csatlakozol most? ha igen próbáld meg ugy hogy a földön vok már éppen megölnének és te akkor ugrasz be megölöd őket és megyünk sakuráért nem? nem hiszem, majd hogy én legyengülve meg sakura el tudunk bánni dei-el szal ha gondolod csatlakozz ha nem akkor időben szolj mer akkor megírom én a foyltatást

//Ezzel egyetértek Örülök hogy jöttél Sasuke, csak picit szaporíts a soraidon //

Épphogy pislogtam kettőt, és máris újra csapdába estem. Ráadásul most úgy tűnt emelkedek...mire rájöttem hogy mivan, addigra már elég magasan voltam, valamivel a fák fölött.
~Francba....
Úgy éreztem magam mint valami egér...vagy mókus, amit éppen meg akarnak etetni néhány fiókával...Meg még ehez hasonló gondolatok merültek fel a fejemben, de aztán megláttam odalent valamit. Pontosabban valakit, aki mintha felénk közeledett volna. Vagyis hát nem felém, mert akkor felfelé jött volna, szóval arra közeledett, ahol az előbb voltam. Innen elég nehéz volt bármit is kivenni belőle, mert nagyon aprónak látszott. Ilyen magasságból legalábbis. Hunyorogtam még egy kicsit, és aztán feltűnt valami...
~Fekete köpeny...piros felhők...na ne már, mégegy Akatsukis?!
Ez már tényleg több volt mint furcsa. Miért akarják meghiúsítani az akciónkat? Talán nekik kell az a növény?! Vagy nem is a növény a lényeg, hanem ez csak egy szimpla támadás unalomból? Hiába gondolkoztam rajta, nem tudtam rájönni. Túl sok 'ha' és 'lehet' merült fel bennem. Na meg persze túl sok 'miért?'. És közben már az is kezdett zavarni hogy körbe-körbe repkedek egy madár karmai között. Valahogy figyelmeztetnem kell Nejit, hogy 2 Akatsukis is it van.
~De hogyan? Azt sem tudom pontosan hogy merre van!...
Elkezdtem az erdőt bámulni, mert nagyjából megvolt hogy hol van, de pontos irányt nem tudtam mondani. Néelődés közben megláttam mégvalakit az egyik bokornál. Ismerősnek tűnt...
~Sa...Sasuke?
Nem is tudtam hogy a faluban volt...mit keres most itt? Segíteni jött? Semmiképpen nem akartam neki kiabálni, még a végén leleplezném. Már a másik Akatsukis alak is elég közel járt.

//Azér' kihasználom már ezt a kis repkedést Ha már egyszer nem bírsz engem elengedni Legyen valami hasznom belőle > //

Közben Kisaméval megérkeztünk a Rejtett Eső Faluba ahol az Akatsuki egyetlen lakható búvóhelyére.
-Megérkeztünk Itachi-San.-Mondta Kisame
Én csak egy pillantást küldtem felé amiből Kisame rögtön tudta hogy mire gondolok.Egyrészt ezért is szeretek vele dolgozni.Kintről már hallatszott Hidan és Kakuzu őrült ordítása amiből az volt kivehető hogy már megint a pénzen veszekedtek.Beléptünk az ajtón.Levettük a cipőnket és a kalapunkat.Majd elindultunk a lépcsőn felfelé.Amikor felértünk Hidan elhallgatott majd méregetni kezdett minket.Engem levegőnek nézett és úgylátszott Kisamét kiszemelte magának.Kaján mosollyal az arcán Kisame felé közeledett majd belekezdett a felesleges konfliktus kialakításába.Én ezalatt elvonultam egy csendes zugba.Hidan nagyképűen szólt Kisaméhoz:
-Milyen k**va ronda a kardod...Nem értem hogy mersz így utcára lépni...Olyan gyenge mint te,és ugyanolyan szánalmas..Most veszem észre...Hogy te milyen ronda vagy ..azt hiszem soha senkinek se teccetél...te cápaivadék!
Kisamének égett a dühtől az arca...
~Nem értem mért húzza fel magát egy ilyen szánalmas alak sértésein....
Kisame nem szólt egy szót se csak megragadta a Samehadát és lecsapott de Hidan gyorsan kitért....
~Milyen forrófejű,ez az eggyik hibája....
Sokáig játszottak fogócskát,miközben Kakuzu halál nyugalommal üldögélt és elmélkedett,egy dolog viszont feltünt....
~Hol van Tobi???Netán Peinnel van?Sőt Konannak is ott kell lennie hisz itt nincs,és általában Peinnnel van...
Hidant végül Kisame lecsapta,azonban Hidan ezen csak élvezkedett..lefeküdt a földre és hagyta hogy a dühös Kisame csapkodja..
~Milyen hosszúra nyúlik egy küldetés azoknak a semmirekellőknek?Nem nehéz két genint elkapni..Nem értem egykor mért kellet begyűjtenem Deidara-t....Nem lenne előnyös sokáig így összezárva lenni
Zetsu mit sem törődve velünk leült a kanapéra és elkezdett magával beszélni.Csupa vér volt már az egész szoba.Úgy döntöttem inkább átmegyek egy másik szobába nehogy véres legyek...Amikor átértem hallotam hogy csapodik a bejárati ajtó...Pein,Konan és Tobi volt az.....

*az első hosszabb volt de ezt muszáj volt lerövidítenem mert fáradt vagyok..aludni akarok^^*

Amint bejöttünk az ajtón Tobival és Konannal, nagy csend lett a házban. Tobi rögtön kiáltani akart, de Konan látta arcomon az idegességet és rögtön Tobi szájja elé tette kezét. Ita egy szót sem szólt, állt egy helyben. Átmentem a szobába, ahol Kisame és Hidan volt. Már kintről bűzlött a vérszagtól. Kisame felállt Hidanról és ezt mondta: Főnök, mi...én....felidegesített. Ránéztem Hidanra, aki alatt szinte már tócsaként folyt a vér.
-Nem is vártam volna mást tőled! De te! Kisame! Eddig azt gondoltam nem foglalkozol...-
Tobi beront a szobába
Jéééé, itt meg mi történt? Kisame magyarázkodni próvált előttem, de csak makogott. Hidan felállt és magában mormogva kisétált a szoba ajtaján. Tobi egyre idegesítőbb kérdésekkel traktálta a körülöttünk lévőket.
Kisétáltam a szobából. Itachi utánam jött, Konan beszélgetésbe elegyedett Kisamével. Itachi kissé fennhangon ezt kérdezte tőlem: hol voltatok? Tudom, hogy Te és Konan sűrűn vagyrtok együtt, de mit csinált veletek Tobi?
Sokminden végigfutott az agyamon. Miért kérdezte ezt? Talán máskor is figyelt már minket? Vajon sejt valamit Tobi valódi kilétéről? Másodpercek alatt futkároztak a kérdések a fejembe. -Mi közöd neked ahhoz, hogy én mit csináltam és hol voltam. Tobival a bejárat előtt találkoztam, nem tudom hol volt. Különben is, mióta tartozom én neked beszámolóval?