Szerepjáték

Lassan már odaértem a kis tisztásra. És még mindig semmi. Azon kívül hogy Deidara madara már odafönt repked. Egy lánnyal a karmai között.
~Hogy mi?! Hogy kerül az oda?
Egy másodpercre megrökönyödtem, de aztán újra kiült az arcomra a semmitmondó kifejezés.
~Biztosan útban volt...De ezen kívül?...
Ezen kívül úgy tűnt semmi az égvilágon nem történt. Még egy kicsivel közelebb mentem, aztán biztonságosan elhelyezkedtem, úgy hogy senki sem láthatott meg, és vártam. Megintcsak nem tudtam mire, de vártam, pedig úgy utálom.
-Két célpont elfogásához nem az a legmegfelelőbb módszer, hogy az egyiket hatástalanítom, a másikra meg várok, amíg beállít...
Mondtam halkan magamnak. Így a másik genin könnyedén meglephet. Mármint nem engem, hanem jelen pillanatban Deidarát. Arról nem is beszélve, hogy már régesrég otthon kéne lennünk, vagy legalább úton lennünk. Egy ilyen alapszintű küldetés egyszerűen nem tarthat ennyi ideig. Bár nagyrésze nem rajtunk múlt, de akkor is. Ahelyett hogy vártunk a geninekre, inkább meg kellett volna őket lepni, nem csapdát állítani az erdő közepén, hogy aztán 3 napig arra várjunk hogy mikor érnek már oda.
~Mire visszaérünk, a többiek már nagyon régóta fognak várni ránk. Ezt is úgy utálom...
Nem akartam tovább várni, felálltam és elindultam hogy megkerüljem a tisztást. Ha a másik genin közelébe jutok, akkor könnyedén el tudnám intézni és mehetnénk haza. Mikor már valamivel arrébb értem, megláttam a célpontot, meg 2 másik ninját is. Nem tudom kik lehetnek, de nem igazán számítanak semmit... Elővettem egy tekercset és gondolkozni kezdtem.
~Ha innen támadok, akkor még a végén túl korán meglátnak. Kicsit még közelebb kell jutnom...

Pein válasza meglepett....De egyben dühített is,hogy mondhat nekem ilyet egy olyan aki nem is tudja kitől és honnan van...
~Amíg ő a főnök felesleges feldűhítenem és magamra haragítani...nincs valami jó kedve.
Szó nélkül otthagytam mint egy piszkot,és felmentem a véres szobába.Hidan és Kisame vért mostak.Tobi Kakuzu-t idegesítette.Kakuzu olyan volt mint egy vulkán ami kitörni készült,idegesítette Zetsu 'magába' beszélése és Tobi hízelgő és idegesítő hangja.Nem bírta tovább ezért kiment a szobából az erkélyre.Konan lement Peinhez,biztos valami újjab titkos dologról fognak beszélni.Minden véres volt így nem tudtam hova húzódni.Kakuzu kint az eső esését nézte és úgy tűnt megnyugodott.Inkább én is kimentem az erkélyre hogy kíméljem a ruhám a vértől.Sokáig elmélkedtem az esőben majd hirtelen eszembe jutott az öcsém,Sasuke.
~Remélem igyekszik a mangekyou sharingan megszerzésével hiszen közel a kyuuby becserkészése...És mi van ha legyőz amikor magam mellé akarnám állítani...és ő inkább megöl engem??
Úgy döntöttem nem gondolok ilyenekre mert csak felkavarnak ezek a gondolatok.
-Mi van Itachi?Emlékek?Az öcséd?-Kérdezte Kakuzu
Zavartság ült ki a *(bájos^^)*arcomra.
~Végig engem figyelt?És mióta ilyen jó emberismerő hogy ilyen kis arcváltozásról kitalálja az ember gondolatait?
Inkább besiettem a szobába mert számára nyitott könyv vagyok.Kakuzu meg csak vigyorgott..Hidan és Kisame az utolsó vércseppeket mosták..És Deidaraék még sehol....
Lementem hallgatózni...Ott volt Tobi is...

off: nem akarok megint kötöszködőnek lenni, de ha a mi történetünket folytatjátok akkor akatsuki búvhóhely meg ilyesmi hogy jön ide? eddig cska dei és sasori akar minket elkapni, nehogy az egész akatsuki ránk jöjjön mer akkor végünk, vagy ha nem a mienket folytatjátok akkor bele fogunk zavarodni, hogy ki hol van, mert nem tudjuk melyik hozzászólás melyik történetre vonatkozik és senki sme tudja hol van

edit: vagy nembaj ha jösztök csak akor tölünk is jöhetne egy pár ember, milyen az hogy rám meg sakurára kell az egész akatsuki, akkor jöhet ide naruto meg minden jó

*Nem hiszem hogy jönnének, csak azt írják le hogy ránk várnak. Mert mi ketten lassúak vagyunk Am szerintem egy ilyen helymeghatározós izével biztos nem keveredne össze a kettő Pl a hsz elejére ha odaírjuk hogy //Erdő// vagy //Akatsuki búvóhely// és akkor az alá meg hogy mi történik *

Akkor a másik kérdésem az események nem függenek össze, ha most a Shipuudent játszuk ebbe a sztoriba már kinyirtam volna mindenkit egy Hakke Kuushoval (air palm)
és nem cska kaitent meg 64 ütést használnék, a másik ha shipuudent játszuk akkor SASUKE HOGY KERÜL IDE? ö orovla van, ha pedig nem a shipuudent játszuk akkor még hidan meg kakuzu meg akatsuki sincs, szoval döntsétek el hogy melyik, mert a 2 nem megy, hogy Sasuke jön segiteni miközben rossz ti meg vígan megölitek hidant

//Ja, igen, ezt már én is akartam kérdezni Az Akatsuki végülis ott van a part 1-ben is, de csak Itachi és Kisame személyében...ja, meg amikor mutatják őket egy picit a 135. részben Meg a Sasuke-Naruto harc után Zetsu is megmutatja bájait.//

~Neji felé megy...szólnom kell neki valahogy...
Gondoltam, ahogy a magasból láttam a Neji felé közeledő Akatsukist.
~Valahogy ki kell szabadulnom!
Megpróbáltam szétfeszíteni a madár lábát, de nagyon erősen fogott.
~Miért is nem vettem észre hamarabb ezt a madarat?! Ha időben reagálok, akkor egy kawarimi-vel könnyen kikerülhettem volna...
De már mindegy volt. Gondolkoztam még egy kicsit. Talán az árnyékklónok itt is segíthetnének. Átgondoltam hogy mit is akarok, aztán megformáltam a kézjeleket. --Kage Bunshin no Jutsu-- Ezúttal csak egy klónra volt szükségem. A klón már épp zuhanni kezdett amikor megfogtam a kezét.
-Mostmár csak lendítenem kell rajta egyet...
Mondtam félhangosan magamnak. Meg is lendítettem a kezemet, azzal együtt a klónt is, és elengedtem a kezét amikor már elég nagy lendülete volt. Egyenesen a madár hátán landolt. Mostmár csak azt kell kigondolnom hogy hogyan 'szabadítsunk' ki engem.

*XD Már megint én kezdtem új oldalt? *

Ahogy észrevettem nem csak én fáradtam el, úgy tünik ezek a ninják nem nagyon bírják a harcot, nem is csodálom, most kell véget vetnem a harcnak, vagy én vagy ők elgondolkodtam, (most akkor legyünk az animeban és ne a shipuudenban sztem)
a két testvér kézjelekkel folytatta, ezek különbőzö elemek jutsujait használják fel, az egyik mintha Tűzstílussal próbálkozott volna a másik meg föld stílussal, ez nem lesz jó gondoltam gyorsan reagáltam és egy kawarimit magam helyére tettem amíg az ellenfél a kézjeleivel volt elfoglalva --Katon :Goukakyuu no Jutsu -- a másik --Doton: Doryuudan--
a sárkány iszapot köpködött a hasonmásomra míg a tűz megkeményítette ezzel úgy gondolták vége a harcnak ugyanis egymásra néztek bólintottak és elindultak visszafelé
ezt kihasználva előugrottam és mindakettőt egy jutsuból kivégeztem --Hakke Hyakunijuuhachishou -- (128 ütés technika) mindakettőnek adtam belőle majd miután végleg a földre estek az egyik fa tövébe vánszorogtam és leültem, de rájöttem, hogy nincs időm pihenni mert Sakura lehet bajban van elindultam tovább, remélve, hogy összetalálkozunk, még egyzser hátranéztem, ezek már erősebbek voltak, mondtam magamban

Már valamivel közelebb értem, amikor láttam hogy a két ninja tűz és föld ninjutsut készül használni. Innen hátulról láttam hogy csak a fiú klónját találták el. Megfordultak és elindultak és aztán bumm. Úgy láttam, hogy a célpont már elég fáradt. Inkább egy másik bábot akartam használni, úgyhogy eltettem ezt a tekercset és elővettem egy másikat. De mire visszanéztem a fiú már nem volt a fa tövénél, ahol az előbb ült.
~Hova tűnt?...
Körbenéztem és hamar meg is láttam kicsivel arrébb, épp a tisztás felé tartott. De hátbatámadni azért nem fogom... az nem nagy dicsőség...
Letekertem a tekercset és a bábom egy nagy füstfelhő kíséretében meg is jelent. Én felugrottam egy közeli fa vastag ágára, a bábot pedig egyenesen a genin felé vezettem. Egy ujjmozdulatot követően már pengék álltak ki a jobb karjából. A fák között valamivel nehezebb volt irányítani a chakrafonalakon keresztül, de nem telt sok időbe amíg a genin elé ért.

Hirtelen csönd lett az erdőben. Befejezték volna a harcot?
-Meg kéne nézni, hmm...
Elindultam arra ahonnan eddig a hangok jöttek. Nem néztem fel a lányra, mert úgy gondoltam felesleges, a madár úgyis elég szorosan tartja. Mikor valamivel beljebb értem, még mindig nem láttam senkit, beljebb pedig már nem akartam menni, nem akartam túl messze kerülni a tisztástól. De valamit csinálnom kellene, mert ha csak a tisztáson állunk, akkor ki tudja meddig várhatunk még ott. Sasori meg valószinűleg már elég ideges. A többiek meg főleg, már vagy 2 napja várnak ránk. De Sakurát sem akartam otthagyni, mert még a végén kitalál valamit és a madaram szorításából is kiszabadul, ha egyedül hagyom. Elindultam vissza a tisztásra.

*Ééééén most nem nagyon tudom mit csináljak Nem akarok én is Nejire támadni *

Rövidesen valamit éreztem, hogy követ --Byakuugan-- mi? ez egy bábu? Már megint egy ellenfél? Ma mindenki rám hajt? Talán ez egy háború a Hyuugák ellen? Ha igen akkor tejles erőmből harcolok, úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, megvártam amíg közel jön, (off:feltételezem, a bábod Sasori nem oylan okos, és elbízza magát) majd egyetlen csapással akartam szétverni (ez ilyen Sakura vs Sasoris amikor közel viszi a bábját) a bábu mikor már nagyon közel volt, egyetlen gyors lábmozdulattal kitértem a csapása elől és elkezdtem támadni, sajnos amik kiálltak az oldalaiból tüskék elkaptak de ezentúl folytattam a harcot egyre több helyen volt betörve a bábu, szerencsére neki nem volt chakrája és így nem volt szükségem arra, hogy a tenkestujára öszpontosítsak, viszont aki irányította annak biztos, hogy van gondoltam, a Byakuuganomnak hála észrevettem a chakra fonalakat és míg az irányítója arra figyelt, hogy kitérjen a bábuja a támadásiam elől, addig én küldtem egy kis chakrát neki a fonalakon keresztül, ez biztos kiüti (tudjátok mint amikor kidomarut így ütötte ki hogy a fonalakon küldte a chakráját) majd miután kellő mennyiséget küldtem ki, elvágtam a fonalat, a bábu összeesett, majd ellöktem és elindultam ismét Sakura felé, de mostmár biztosra megyek, ezért egy robbanó tapaszt elrejtettem az egyik fára amit egy fonallal bisztosítottam ki, a fonalat rátekertem egy kunaira amit az egyik bokorba dobtam, ahonnan egy nyúl ugrott elő, az ellenfelem azt fogja hinni, hogy azt hittem ő ott bújik és figyelmen kívül hagyja a csapdát, a bábuval nem foglalkoztam csupán még egy utolsó rugással kettétörtem. Újra elindultam remélve az ellenfelem el lesz foglalva a túlélésével

Már kezdtem azt hinni hogy nagyon könnyű lesz, mivel a bábom már majdnem elérte a fiút, de aztán keresztül húzta a számításaimat. Egyszer csak éreztem valami furcsát, aztán valamitől leestem a faágról és elfeküdtem a földön.
~Aff...francba...mi volt ez?...
Megpróbáltam felállni, de amikor a karomra támaszkodtam, az összecsuklott és újra a földön voltam. (Tul.képpen nem igazán tudom hogy milyen következményekkel jár ez a chakra izé..ha simán kifekszek és elájulok az jó? ^^' ) Megpróbáltam mégegyszer, de másodszorra sem sikerült, úgyhogy feladtam és maradtam a földön.

Nos na jo ne tulozzunk tul képpen az animeban kidomaru meghalt töle nagyon hamar, de mivel te már félig meddig bábu vagy azért nem haszl meg ok? csak mivel még van élö szived egy kicsit kimúlsz tőle

~Elment. ...Elment?!
Alig akartam hinni a szememnek. Az Akatsukis fogta magát és elment, mégcsak hátra se nézett. Persze gondoltam hogy majd vissza fog jönni. De reméltem hogy hosszú távú sétát tervezett. Itt volt az alkalom a klónom számára. Eddig térdelt a madár hátán, most felállt és öszeszedve az erejét egy hatalmasat ütött a hátába. (Mármint a madár hátába ) Ennek meg is volt a hatása, a madár kettéesett én meg zuhanni kezdtem a klónnal együtt. Megfogtam a kezét és magam alá húztam, hogy rajta landolhassak...neki úgysem fáj, földetérésnél szét fog pukkanni. De addig is, akarva, akaratlanul olyan hangosan sikítottam ahogy csak bírtam. Ezt szerettem volna elkerülni, de a zuhanás kihozta belőlem.
A földetérés még így, 'puhára landolva' is kicsit kellemetlenre sikeredett, de gyorsan talpra álltam és megpróbáltam valahová elbújni, mielőtt az Akatsukis visszaérhetne.
~A sikítást biztos meghallotta, úgyhogy sietnem...kellene...
Gondolkoztam, közben meg körbe-körbe forgolódtam, mert nem találtam megfelelőnek tűnő búvóhelyet. De gondoltam hogy már nincs sok időm, úgyhogy elrohantam egy vastag fa mögé. Az is eszembe jutott, hogy valószinűleg Neji is meghallott, ha a közelben van, és akkor könnyebben megtalálhat. Ketten pedig remélhetőleg meg tudunk menekülni. De már nem volt időm több gondolkodásra, mert Deidara már vissza is ért.

Sakura felé indulva elkezdtem futni, de ugy éreztem nincs erőm ehhez, ugyhogy csak sétáltam, remélem addig kitart amíg oda nem érek, bár már semmi erőm nem maradt, nem leszek nagy segítség, lehet, hogy vissza kéne mennünk a faluba segítségért. De először Sakurát kell megtalálnom, nélküle nem indulok vissza. Rövid időn belül egy fekete "kabátos" alakot láttam amint néz felfelé, mozdulatlanul figyelt felfelé, bennem is felkeltve a kiváncsiságot, hogy mire néz, megnéztem énis közelebbről: Ez egy madár? gondoltam magamban, de, hogy lehet ekkora, várjunk csak fekete egyenruha, vörös felhők: Akatsuki. Azonnal bevetettem magam a legközelebbi bokorba és remélhetőleg, kikerülöm csnedben elkezdtem osonni mögötte, hátha nem vesz észre, talán ő kapta el Sakurát, de akkor miért nincs vele? Lehet, hogy a madár tartotta fogva, de kiszabadult, mindegy tovább indultam --Byakuugan-- 200 méteres körzeten belül elkezdtem keresni Sakurát, és nagy meglepődésemre ő is egy bokorban rejtőzködött, óvatosan elindultam felé, remélve, hogy nem csapok nagy zajt.

//Szegény mi Nem alakul valami fényesen a küldetés...de Dei legalább még talpon van //

*Igen, még tartom a frontot Moooost...én jövök azt hiszem. Csak nem tudom mivel XD*

*Hát akkor felmentelek, és jövök én *

Tudtam hogy valamerre el kéne indulnom, és ha elég messze jutok, akkor elfutnom előle, de nem mertem megmozdulni. Mi lesz ha rálépek valami gallyra? Akkor azonnal rájön hogy hol vagyok. Közben a másik Akatsukis is az eszembe jutott...vajon ő merre van? Megtalálta Nejit? Harcoltak? Talán le is győzte? Reméltem hogy nem.
Közben Deidara már visszaért a tisztásra. Úgy tűnt nem tudja merre lehetek, és ennek örültem. De ha tovább ittmaradok, akkor előbb-utóbb úgyis megtalál, mert ez az apró bokor nem egy nagy búvóhely, még csak messze sem vagyok. Egy kicsit még ott maradtam, de aztán lassan megfordultam és még lassabban elkezdtem négykézlábon mászva megkerülni a tisztást. (És hogy végre megkönnyebbülhessünk, Neji felé indultam el )

Mire visszaértem a tisztásra, már senki nem volt sehol. Na szép... Ennek nagyon nem fognak otthon örülni. Egyedül a madaram volt a földön, két darabban. Talán hamarabb kellett volna szólni Sasorinak.
Megformáztam egy újabb madarat, de ez közel sem volt akkora mint az előző, és elküldtem arra, amerre Sasori volt (mielőtt elment onnan, amiről én nem tudok ^^' ), mert úgy volt megbeszélve hogy így jelzek ha baj van. Tettem még pár lépést a tisztás közepe felé, aztán megfordultam és a(zal a valamivel, ami a szememen van...mert nem tudom hogy hívják pontosan XD) elkezdtem az erdőben keresgélni.

//Na mivel lassan kihal a topic -- írok megint én...//

Már jópár perc telhetett el, amik nekem hosszú óráknak tűntek, és még mindig csak néhány méterre voltam a bokortól, amiben eddig megbújtam.Mikor elértem a következő bokrot, megálltam és megnéztem hogy mit csinál az Akatsukis.
~Nem erre néz...hálistennek nem erre néz...
Ez valamelyest megnyugtatott és egy kicsivel gyorsabban indultam tovább. Minden mozdulatra és lépésre nagyon vigyáztam. Ezután elértem egy nagyobb bokrot, ahol megint megálltam. Újra megnéztem, és szerencsére még mindig a másik irányba bámult. Így elintudtam tovább. Nem tudtam meddig akarok menni...majdcsak találok előbb utóbb valami kis utat magamnak, ahol távolabb kerülhetek a tisztástól. De ahogy másztam, hirtelen megláttam egy lábat. (A te lábad Neji )

Miközben Pein és Konan beszélgettek, én mintha megláttam volna valakit, azt hittem képzelődök, de nem ! Tényleg volt ott valaki. Az a valaki nem volt más, mint Itachi!
Gondoltam megijesztem egy kicsit. Egyszercsak kialudtak a fények és mire újra világos lett már Itachi háta mögött voltam.
- Hát te meg mit csinálsz - kérdeztem...

Rendkívül meglepődtem..Tobi??És ilyen gyorsan?Nem tudtam lekövetni még a Sharingannal se..Miután lehiggadtam válaszoltam Tobinak:
-Hallgatózok...és nem gondoltam volna hogy te egy ilyen hangvételű beszélgetésben részt veszel..és most mit fogsz velem tenni?Megbüntetsz?...
~Vártam a reakciójára...valyon mit fog szólni?..Ha kitesznek az nem jönne valami jól...de tőlem nem hinném hogy megválnának..legalábbis remélem...
Tobi nem gondolkozott sokat és válaszolt...

- Mivel nem vagyok olyan szemét, mint egyesek, nem köplek be. De azt ajánlom tünj el gyorsan vagy nem állok jót magamért - válaszoltam...

Meglepő volt hogy mennyire fenyegető volt a hangja..de én nem féltem..
-Rendben..-válaszoltam kurtán
Tobi úgy látszott elégedett volt..én meg gyorsan eltűntem..nemsokára újra a vérszagú szobában találtam magam..Leültem a mostmár tiszta kanapéra és próbáltam végiggondolni a lentieket...De Kakuzu folyton bámult...rendkívül idegesítő volt..
~Valyon megint tudja mire gondolok?
..Rendben Itachi higgadj le..nem kell vele törődnöd...Valyon lent miről beszélnek?

Elégedett voltam, de nem bíztam Itachi-ban, ezért, úgy döntöttem szemmel tartom.Átmentem a vérszagú szobába. leültem Itachi mellé, amire ő mérgesen elkezdett bámulni. De nem csak ő, hanem Kakuzu is. - Mit bámul az a varrott képű?? - kérdeztem magamtól.


Modi;figyelj és kijavíthatod legközelebb ha észreveszed..bár ez nem nagy hiba

Rendkívül zavart hogy Tobi mellém ült..nem szeretek a közelében lenni..de legalább Kakuzu már nem engem pásztáz végig a hatalmas zöld szemeivel...Azért arréb húzódtam mert már szó szerint éreztem Tobi lehelletét...erre megint közelebb jött..Én felálltam és kisiettem az erkélyre..erre mind a ketten utánam jöttek..
~Hát ilyen nincs...mért pont én?Kakuzunak ott van Hidan Tobi meg menjen le Peinhez..
Nagyon ingerülté kezdtem válni...ekkor Tobi odaszólt Kakuzu-hoz...